kineziológia, oktatás, képességfejlesztés és prevenció

Primitív reflex oldása

Primitív reflexek oldása a kineziológia módszerével. A mozgás és a reflexek – a gyermekkor és a felnőttek problémái.

Vajon hány gyerekre ismer rá a szülő vagy az óvodában, iskolában a gyerekekkel foglalkozó szakember?

  • túl későn tanult meg rendesen beszélni, egyedül enni vagy öltözni;
  • éjszaka sokáig bepisilt, sokáig szopta az ujját vagy valami mást az ujja helyett;
  • pici kora óta sokszor elesik, összeüti magát, nem tornázik jól és rossz a kézügyessége;
  • nehezen tanult meg biciklizni, vagy úszni;
  • tengeribeteg lesz az autóban, járműveken;
  • „eltehénkedik” a padban, a széken, gyorsan elkalandozik a figyelme, nehezen tud koncentrálni;
  • legszívesebben maga alá húzott lábakkal ül, így eszik, ír, játszik;
  • koordinálatlan a mozgása, elkalandozik az óra alatt, nem tud jól összpontosítani, izeg-mozog, mit a sajtkukac;
  • látszólag ok nélkül lökdösődik;
  • nehezen megy az írás, a külalak, az olvasás vagy a számtan;
  • viselkedése agresszív vagy éppen túl visszahúzódó, nem tudja megvédeni magát, a többiek mindig kipécézik;
  • és túlérzékeny, gátlásos vagy talán kissé bamba;
  • hiperaktív vagy magába zárkózó, autista jellegű megnyilvánulásai vannak;
  • gyakran kiütéses vagy allergiás, sűrűn megfázik torok- vagy középfül gyulladása van, stb.
Majd kinövi? Tévhit! Ahogy nő, csak fokozódik mindez.
Igaz, másképpen, álcázva, hiszen a környezet hatására sok mindent „megtanul”.

Lili 7 éves. Semmi sem kerüli el a figyelmét, mindenre talpraesett választ ad.
  • Lehetetlen a szülőkkel beszélgetni anélkül, hogy Lili a saját véleményét ne tegye hozzá.
  • Közben ugrál, rángatja a mamája szoknyáját, egy pillanatra sem pihen. Az igazság az, hogyha megállana, eldőlne, mert képtelen egyensúlyban maradni.
  • Kisegítő iskolába jár, mert bár okos, nem tanul jól, ugyanis pár percnél hosszabb ideig nem tud összpontosítani.
  • Ránézésre nem tűnik fel, hogy „valami nincs rendben” nála. Az orvosok és a gyerekpszichológusok sem találtak semmit.
  • A róla folytatott beszélgetés közben derül ki, hogy születése 3 napig tartott, a köldökzsinór a nyakára tekeredett. A légzési reflexe sem működött rendesen és a mama csak pár óra múlva zárhatta karjaiba.
  • Később szabályosan fejlődött, vagy mégsem?
A mama emlékszik, hogy picinek sokat sírt, allergiás volt a tápszerre, sokszor volt középfülgyulladása. Négykézláb nem mászott, de egyik lábát a popsija alá húzva, hihetetlen gyorsasággal közlekedett a lakásban. A szemizmait sem tudja kordában tartani, speciális szemüveget hord, és lehet, hogy meg kell operálni.

Szerencsére, az ilyen és hasonló problémákkal küzdő gyermekek számára van megoldás.

Angliában a 60-as évek óta kutatják az idegrendszer megkésett fejlődését, amely a szakemberek szerint olyan csecsemőkori reflexeknek köszönhető, amelyek időn túl is aktívak maradnak, és ezzel megzavarják a gyerekkori idegrendszer optimális fejlődését.

A Chester-i INPP(Institute for Neuro-Physiological Psychology – Neuro-fiziológiai és Pszichológiai Intézet)módszerét az egész világon ismerik és alkalmazzák.
Peter Blythe, neurológus, pedagógus és gyermekpszichológus speciális vizsgálati módszert és mozgásterápiát dolgozott ki.

Ezt a módszert, később felesége,Sally Goddard-Blythepublikálta és népszerűsítette az egész világon. Könyvét Magyarországon aMedicinaadja ki.

Ez olyan mozgásteszt és gyakorlatsorozat gyerekek és felnőttek számára, amely segít idegrendszerünk időnként rövidzárlatot okozó kódjait átkötni.

A testi mozgásszervi és pszichés betegségek, nehézségek végtelenskálája vezethető vissza ugyanarra a kérdésre:

Zavartalan és folyamatos volt-e idegrendszerünk fejlődése az anyaméhben és az életünk első éveiben?

Meghatározó, hogy a terhesség alatt milyen ingerek érték a mamát és rajta keresztül a babát.
  • A mamának volt-e valamilyen betegsége, stresszes életkörülménye, problémás kapcsolata, milyen volt a baba fejlődése, fekvése és születése (természetes úton, vagy császármetszéssel)?
  • Hogyan tanult meg mozogni, átfordulni, felülni, mászott-e rendesen, mikor és hogyan indult meg?
A manapság már az anyaméhben is nagyon sok inger éri a babát, aki jobb védekezés hiányában mindenre azonnal és automatikusan reagál.

Aki a fentiekben felsorolt és hasonló nehézségekkel nőtt fel, ha látszólag le is küzdi őket később, egész életében kompenzál majd.
Ez persze rengeteg energiájába kerül és a szervezete, vagy idegrendszere előbb-utóbb benyújtja a számlát.

A mozgás az első nyelv, amit a baba megtanul.
Mozogva fedezi fel környezetét, és a mozgás által tanulja meg testét uralni.
A további kognitív és fizikai tanulási készsége a mozgásrendszer fejlettségére épül.
A mozgás maga a csoda. Formát teremt, amiből megint csak mozgás keletkezik. (A mozgás izomfejlődést hoz létre, ami újabb, összetettebb mozgást hoz létre az új reflex megjelenése által.)

A mozgás legmagasabb szintű kifejezési formája a mozdulatlanság.

Ameddig egy gyerek nem képes mozdulatain teljességgel uralkodni, és nyugodta ülni vagy állni, addig nem rendelkezik az iskolához szükséges idegrendszeri felkészültséggel.

Ez a motorikus fejlődés fajtól és kulturális környezettől független, és szinte minden gyermek első évében ugyanabban a szigorúan pontos időrendi sorrendben zajlik.

A normális fejlődési folyamat alapszabálya: tetőtől-talpig, bentről-kifelé, a nagy mozgásoktól a differenciált, finommozgások irányába.

Az ősi reflexek szerepe

Idegrendszerünket sok-sok reflex uralja, mozgásunk és agyunk adatfeldolgozásának alapjait a Primitív Reflexek képezik.
  • A baba túlélését, fejlődését és növekedését az anyaméhben és életének első évében ezek az ősi reflexek biztosítják.
  • Az embrió kialakulásától kezdve, a születésen át a járásig, a baba fejlődésének, mozgásának minden mozzanatát automatikusan ezek a reflexek indítják meg.
  • Addig maradnak aktívak, amíg a megfelelő izomzat vagy reakciókészség kialakul.
  • Minden reflex egy-egy mozdulat gyakorlására ösztönzi a csecsemőt, aki, fáradhatatlanul gyakorolja azokat.
  • Először a fejét kezdi emelgetni, később kezét és lábát és törzsét is vele. Egy szép napon a mama arra ébred, hogy a baba átfordult, vagy folyamatosan a térdéről a sarkára himbálódzik, és vissza.
Sajnos a szülők állandó sürgetése, hogy a gyerek e fázisokat mielőbb elérje, inkább zavaró, mint segítő szerepet játszik.

A járó és guruló alkalmatosságokról, gátolják a mozgási és idegrendszer természetes fejlődését.
A gyereknek biztonságos tér és nem gát kell.
Szerencsés esetben a mindenkori reflex, ha megtette a magáét, pár hónap után szerényen visszahúzódik.

A következő, kifinomultabb mozdulatot gyakoroltató reflex majd „gátolja” az előzőt, hogy azután ezt is gyakorolja a gyerek egészen addig, amíg a mozdulat tudatossá, akaratlagossá válik.

A Tartási (ún. Poszturális) Reflexek kifejlődésével, nincs többé szükség a mozgást, látást, hallást, egyensúlyozást, a stressz kezelését kialakító reflexek jelenlétére.

A tartási reflexek segítik aztán az embert élete végéig a gravitációval folytatott küzdelmében.
A baj akkor kezdődik, amikor valamilyen oknál fogva egy vagy több Primitív Reflex még részben vagy teljességében aktív marad, miközben a gyerek nő.

A terhesség alatt, a születéskor, vagy az első hónapokban számtalan helyzet adódik, mely gátolja az idegrendszer fejlődési folyamatát
  • a gyerek átlép egy fejlődési fokozatot, valamilyen stressz hatására kihagyja, és később más mozdulattal kompenzálja,
  • nem tud továbblépni, leragad egy fejlődési fokozatnál.
Állandó harc indul meg belső „rugói” (reflexszerű mozdulatai) és külvilága között.

Sally Goddard, angol gyermekpszichológus és neurológus szerint:
„egy gátolatlan csecsemőkori reflex olyan, mint egy Viktória-korabeli vénkisasszony: kielégületlen, frusztrált és végtelenül makacs”.
 
Tanácsadó:
Salamon Gabriella
06-20-943-9721
 
1122 Budapest, Városmajor u. 13. Városmajor Passage Programiroda: 06-1-202-1857

Salamon Gabriella
06-20-943-97-21
e-mail: salamon.gabriella@palladium-harmoniahaz.hu